Második rész

Az órára pillantva jöttem rá, hogy hamarosan indulnom kell. 
 A szobámba az ágyamon feküdt a kis táskám, amibe csak a legszükségesebb felszereléseket dobáltam be. A kis elsősegély dobozkámat ( aminek még nem nagyon vettem hasznát, de fő az elővigyázatosság ) a telefonomat, egy kis dobozba kutyakaját amibe altató volt keverve, és a késemet. Lehet, hogy rosszul hangzik, de nem egy kenőkés a fegyverem.
 Magamra kaptam egy fekete kis szoknyát, amibe beletűrtem a fehér ingem alját. Egy piros sálat kötöttem lazán a nyakamra, majd felkaptam a ( ugyanúgy piros ) bokacsizmámat. Teljesen hétköznapi.
 Egy külön sporttáskába tettem a "munkaruhámat".
 Kiléptem az ajtómon, amit csak hangos csörömpöléssel tudtam bezárni, az óriási kulcscsomómnak hála. A lépcsőn vágtáztam le, mert a liftben úgy is mindig van valaki, és nem szerencsés ilyenkor bárkivel is találkozni.
 Gyalog indultam útnak, ugyanis a célszemélyek lakása nem volt különösebben messze. Már negyed órája baktattam a kihalt utcákon, mikor megérkeztem A házhoz. 
 A lakás maga gyönyörű volt, ahogy a képen is láttam. Megkönnyebbülésembe sóhajtottam egyet, szerencsémre minden lámpa le volt kapcsolva.
 Az egyik fa mögé bújva átöltöztem ( nem látott senki, mondjuk ez nem meglepő ha hajnali fél három van ) majd mikor kész lettem a sporttáskámat egy nagy hajítással feldobtam a magas fára.
 Lassan elindultam a ház felé. Már kiszúrtam a kapura felszerelt kamerát, ami azt jelenti, hogy plusz munkám van.
 A zsebemből kivettem egy fekete kendőt, és a kamera mögé csúszva - ügyelve arra, hogy én ne látszódjak - szorosan rákötöttem.
 A hátam mögött valami nekirontott a kapunak, mire egy hatalmasat ugrottam. Egy hülye kutya vicsorgott rám, ami őszintén szólva nem nyújtott túl biztató látványt. A táskámból előkotorászva a fenevad elé szórtam a kutyaeledelt, amit gondolkodás nélkül megevett.
 Halkan nekidőltem a falnak, és vártam, hasson a gyógyszer. Kábé 15 perc múlva a kutya már a földön hevert, de a biztonság kedvéért a földről felkaptam egy botot és megbökdöstem vele. Semmi.
 Egy rugaszkodással felugrottam a rácsos kapura, majd a másik oldalt értem földet. Mondanám, hogy lélegzetelállító volt a látvány, ami itt fogadott, de a sötét miatt semmit sem láttam.
 Gyorsan a bejárathoz sétáltam, rátettem a kezem a kilincsre, de mielőtt kinyithattam volna az ajtót, valaki megelőzött bentről. 
 Nem tudtam mást csinálni, felkaptam a kezem és hátrálni kezdtem. Semmi esélyem nem volt, mivel egy pisztolyt szegezett felém.
 - Tedd a tarkódra a kezed, és lassan hasalj le! - szólalt meg rekedtes hangon a férfi - Most!
 Nem nagyon volt választásom. Vagy ...
 Fogtam magam, és eldőltem. Igaz, hogy nagyon bevertem a fejem, de kibírtam nyikkanás nélkül. Csak feküdtem a földön, és reménykedtem, hogy működni fog a tervem.
 - Srácok! Gyertek gyorsan, azt hiszem elájult! 
Éreztem, hogy egyre többen vesznek körül, és az egyik ember az ölébe vesz és bevisz a házba.
 Lefektettek a kanapéra, de még mindig nem mozdultam. Valamelyik megfogta a két csuklóm, és összekötözte. Na, ennyi a nagy tervemnek.
 Kinyitottam a szemem, és amennyire tudtam felültem, a legnagyobb döbbenetükre. Ők négyen voltak azok. A szőkével együtt.