Harmadik rész

Sziasztok

Köszönöm mindazoknak, akik a blogomat olvassák!

Elmondhatatlanul jó érzés, hogy már három feliratkozóm van :)

De nem is fecsegek feleslegesen, a végén rám untok :D Itt a következő rész, amit egy picivel hosszabbra írtam 

 Állva a többiek tekintetét vártam, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Az az egy biztos, hogy ( számomra ) nem lesz jó vége.
 - Ki küldött? - szorította össze idegesen az állkapcsát a göndör hajú, miközben a bokáimat is összekötözték. Minek ellenkeznék? Semmi esélyem nem volt velük szembe.
 - Válaszoljál ! - kiabált rám egy ázsiainak kinéző fiú.
 - Nem tudom ! Soha nem mondta meg a nevét ! - ami igaz is. 
 - Akkor magyarázd el szépen, hogy ki vagy, és mit keresel itt - szólalt meg a zöld fejű.
 - Mintha el is hinnétek - röhögtem - De tudjátok mit? Elmesélem.
 - Rendben. Ha hazudsz, azt úgy is tudni fogjuk. És csak ajánlani tudom, hogy ne verj át minket!
 - Amikor kikerültem az intézetből, - kezdtem bele fáradtan - nem találtam munkát. Valaki felajánlotta, hogy itt kaphatnék állást, amiért még jól is fizetnek. Öltem. Nem azért, mert akartam, hanem mert kellett. A főnököm hozzátok küldött, hogy végezzek veletek. Mert ha nem, akkor én fogok rosszul járni. 
 - Szóval megfenyegetett - bólintott lassan a göndör. - Srácok, gyertek egy kicsit! - álltak fel, és átsétáltak a másik szobába. 
 Meg se próbáltam elszabadulni, ugyanis lehetetlen lenne. A falon keresztül lehetett hallani ahogy vitatkoznak, mire elkezdtem fülelni.
 - Csak ... Szabaduljunk meg tőle !
 - Nem engedhetjük el ! Újrapróbálkozna, ha nem is Ő, egy másik társa!
 - A rendőrségre nem vihetjük, mert azzal mi is lelepleznénk magunkat !
 - Szóval ...
 - Nem fogjuk megölni ! - szólalt meg valamelyikük, akinek még nem is hallottam a hangját. Kirázott a hideg, olyan mély és határozott volt. Ez csak Luke lehetett. Csak Ő nem beszélt még előttem.
 - Akkor ?
 - Itt marad velünk. A rendőröknek fogjuk jelenteni, hogy betörés volt az otthonunkba, és megkérjük őket, hogy ha lehet tartsák szemmel a házat. Nem fognak minket támadni, és a lány is biztonságba lesz.
 - Jó - hallatszott a válasz egy kis idő után.
 Mind a négyen visszajöttek, majd Luke megállt előttem.
 - Mindent hallottál, igaz? - nézett a szemembe. Jézus, milyenek a szemei ! Meg az arca ! És a haja ! Ja, válaszolni kéne.
 - Igen. 
 - Beleegyezel? - kérdezte, mire csak bólintottam.
 - Köszönöm

 Luke szobájában ültem az ágyon, mivel mostantól ott lesz a " lakhelyem ". Ő a földön fog aludni a matracon, ( mivel kaptam egy dadát ) a többieknek mind külön szobájuk volt. Örültem, tényleg. Megmentették az életemet, pedig meg is ölhettek volna! 
 A házból nem mehetek ki, és ők se fognak, csak ha boltba kell menni, addig meg valamelyikük velem fog maradni. Suliba nem járok, elvégeztem a gimit, többre amúgy se lesz szükségem. Mivel ők se mentek továbbtanulni, ezzel nem is lesz gond.
 Az elején, amikor leültünk vacsorázni, egy kissé kínos volt úgy bemutatkozni, hogy nemrég meg meg akartuk egymást ölni. A göndör srác neve Ashton, az ázsiai ( pedig nem is az ) Calum, a fűfejű Michael, és ( direkt a végére tartogattam ) Luke. Aki mellesleg kibaszott helyes.
 Azt azért tisztáztam velük, ha nem akarják akkor nem kell bevállalniuk, de valamiért ( azt mondták ) megkedveltek, és segíteni akarnak. 
 Gondolkozásomból az ajtón belépő Luke zökkentett ki. 
 - Lucy - beleborzongtam, ahogy kiejtette a nevem - használd nyugodtan az én fürdőmet ! - huppant le mellém. - Ruhákat meg majd adunk, ha itt vagy velünk nem kell kiöltöznöd.
 - Köszi - mosolyodtam el halványan, mire fél kezével ügyetlenül megölelt.



  

Második rész

Az órára pillantva jöttem rá, hogy hamarosan indulnom kell. 
 A szobámba az ágyamon feküdt a kis táskám, amibe csak a legszükségesebb felszereléseket dobáltam be. A kis elsősegély dobozkámat ( aminek még nem nagyon vettem hasznát, de fő az elővigyázatosság ) a telefonomat, egy kis dobozba kutyakaját amibe altató volt keverve, és a késemet. Lehet, hogy rosszul hangzik, de nem egy kenőkés a fegyverem.
 Magamra kaptam egy fekete kis szoknyát, amibe beletűrtem a fehér ingem alját. Egy piros sálat kötöttem lazán a nyakamra, majd felkaptam a ( ugyanúgy piros ) bokacsizmámat. Teljesen hétköznapi.
 Egy külön sporttáskába tettem a "munkaruhámat".
 Kiléptem az ajtómon, amit csak hangos csörömpöléssel tudtam bezárni, az óriási kulcscsomómnak hála. A lépcsőn vágtáztam le, mert a liftben úgy is mindig van valaki, és nem szerencsés ilyenkor bárkivel is találkozni.
 Gyalog indultam útnak, ugyanis a célszemélyek lakása nem volt különösebben messze. Már negyed órája baktattam a kihalt utcákon, mikor megérkeztem A házhoz. 
 A lakás maga gyönyörű volt, ahogy a képen is láttam. Megkönnyebbülésembe sóhajtottam egyet, szerencsémre minden lámpa le volt kapcsolva.
 Az egyik fa mögé bújva átöltöztem ( nem látott senki, mondjuk ez nem meglepő ha hajnali fél három van ) majd mikor kész lettem a sporttáskámat egy nagy hajítással feldobtam a magas fára.
 Lassan elindultam a ház felé. Már kiszúrtam a kapura felszerelt kamerát, ami azt jelenti, hogy plusz munkám van.
 A zsebemből kivettem egy fekete kendőt, és a kamera mögé csúszva - ügyelve arra, hogy én ne látszódjak - szorosan rákötöttem.
 A hátam mögött valami nekirontott a kapunak, mire egy hatalmasat ugrottam. Egy hülye kutya vicsorgott rám, ami őszintén szólva nem nyújtott túl biztató látványt. A táskámból előkotorászva a fenevad elé szórtam a kutyaeledelt, amit gondolkodás nélkül megevett.
 Halkan nekidőltem a falnak, és vártam, hasson a gyógyszer. Kábé 15 perc múlva a kutya már a földön hevert, de a biztonság kedvéért a földről felkaptam egy botot és megbökdöstem vele. Semmi.
 Egy rugaszkodással felugrottam a rácsos kapura, majd a másik oldalt értem földet. Mondanám, hogy lélegzetelállító volt a látvány, ami itt fogadott, de a sötét miatt semmit sem láttam.
 Gyorsan a bejárathoz sétáltam, rátettem a kezem a kilincsre, de mielőtt kinyithattam volna az ajtót, valaki megelőzött bentről. 
 Nem tudtam mást csinálni, felkaptam a kezem és hátrálni kezdtem. Semmi esélyem nem volt, mivel egy pisztolyt szegezett felém.
 - Tedd a tarkódra a kezed, és lassan hasalj le! - szólalt meg rekedtes hangon a férfi - Most!
 Nem nagyon volt választásom. Vagy ...
 Fogtam magam, és eldőltem. Igaz, hogy nagyon bevertem a fejem, de kibírtam nyikkanás nélkül. Csak feküdtem a földön, és reménykedtem, hogy működni fog a tervem.
 - Srácok! Gyertek gyorsan, azt hiszem elájult! 
Éreztem, hogy egyre többen vesznek körül, és az egyik ember az ölébe vesz és bevisz a házba.
 Lefektettek a kanapéra, de még mindig nem mozdultam. Valamelyik megfogta a két csuklóm, és összekötözte. Na, ennyi a nagy tervemnek.
 Kinyitottam a szemem, és amennyire tudtam felültem, a legnagyobb döbbenetükre. Ők négyen voltak azok. A szőkével együtt.